A márkából, érzékelő típusból, esetleg árból azért lehet szerintem következtetni a megbízhatóságra.
Amennyire én tudom (és ezt nagyjából a lenti link is alátámasztja) jelenleg két típus van főleg elterjedve, a lentiekből látszik talán az is, hogy melyiket kell választani ha minőséget, és melyiket ha olcsót szeretnénk.
félvezetős adszorpciós: kerámia henger felületére félvezető réteget visznek fel, a henger két végén mérik a réteg vezetőképességét, az érzékelendő gázt megköti a réteg, a gázok hatására megváltozik a vezetőképesség. Közepes érzékenység, nagyobb az esély a téves riasztásokra, mivel többféle gázra is riaszt (nem egyértelmű, hogy melyikre). Érzékenysége hő- és nedvességfüggő, viszonylag olcsó.
elektrokémiai cellás: hasonlóan működik a félvezetőshöz, elektrolit zselé gyűjti magába a gázokat, aminek a begyűjtött gázok hatására megváltozik a vezetőképessége. Nagyon érzékeny, megfelelő szelektivitás, alacsony energiaigény. Az elektrolit zselé telítődik a begyűjtött gázzal, így élettartama alacsony (max. 5 év). Kisebb (30-60mp) reakcióidő. Drágább.
Jelenlegi fejlesztési irány: optikai: IR LED adó-vevőből áll, az adó és a vevő átlátszó optikai lencsén keresztül látják egymást, a lencse felületét olyan anyaggal vonják be, ami normál esetben átlátszó, az érzékelni kívánt gáz hatására viszont elszíneződik (csökken a fényáteresztése), a felvitt rétegnek megfelelő gázt képes érzékelni. Gyors, kis mérési hiba, megbízható, nagy szelektivitás. Drága, rövid élettartam.
